Rólunk

• Feladatunk elsősorban az állatvédelmi törvény előírásainak betartatása, a tartási körülmények ellenőrzése bejelentés esetén. Továbbá állatkínzások, állatbántalmazások, beteg, sérült állatok, valamint nem megfelelő tartási körülmények esetén megtesszük a szükséges intézkedéseket az állatok érdekében, szükség esetén a hatóság bevonásával az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény alapján.
   
• A felelős állattartásra nevelés, valamint az állat- és természetvédelem fontosságának terjesztése, óvodák, iskolák és egyéb civil szervezetek részére állatvédelmi oktatások szervezése, felvilágosító munka végzése, a másik fő feladatunk. 

2013/2014 -s tanévben nagy sikere volt az általános iskolai előadásoknak, ezért 2014/2015 -ben is folytattuk a megkezdett munkát. Iskolákban és óvodában is jelen voltunk, ahol aktívan részt vettek a foglalkozáson a gyerekek életkortól függetlenül...

Alapítványunk életében bekövetkezett változások miatt a 2015/2016-s tanévben nem vállaltunk iskolai előadásokat. 2016.02.hóban új székhelyre költöztünk. A legfontosabb feladatunk az volt, hogy minél előbb ki tudjuk alakítani az elhelyezésre szoruló kutyák számára a kennelsort, ami épületen belül, kulturált körülményeket biztosít majd számukra...

2016. július közepére elkészültek a kenneljeink, ahol ismert státuszú kutyák elhelyezésére van lehetőségünk.

Az elkövetkező tanévekre is tervezzük több iskola és óvoda részére a "Felelős állattartás" program bemutatását, és szeretnénk természetvédelmi előadásokkal is kibővíteni a szemléletformáló programunkat.

Szeretnénk minél több rendezvényen bemutatkozni, lehetőséget adni a személyes találkozásra, beszélgetésre. 

A rendezvények helyszínén tanácsot, és segítséget is kérhetnek az érdeklődők.

Fontos számunkra, hogy az állatok számára szerető családot, felelős gazdit találjunk. Függetlenül attól, hogy gondozásunkból, vagy "csak" a közvetítésünk által talál gazdira egy-egy kisállat.
 

A gazdára váró kisállatok számára a lehető legjobb ellátást próbáljuk biztosítani, amíg a gondozásunkban vannak. Ehhez viszont rendszeres élelem és anyagi támogatásra is szükségünk van.
 

• Az ivartalanítás fontosságát és a chip hasznosságát minden lehetőséget kihasználva igyekszünk tudatosítani.

Kedvezményes árat biztosítunk az ivartalanításhoz egész évben, és háztól-házig szállítjuk a kedvencét!

• Összeállítást láthatnak weboldalunkon azokról a kutyákról is, akik a gondozásunkból vagy a közreműködésünkkel kerültek új gazdához, illetve megfelelő befogadóhoz...

Közzéteszünk állatvédelemmel, állattartással kapcsolatos fontos információkat, jogszabályokat, változásokat.

Bízunk benne, hogy hasznos információkkal tudunk segíteni a gazdiknak és a leendő gazdiknak.

Fogjunk össze az állatokért!

Közösen sokat tehetünk, hogy megfelelő körülmények között és szeretetben élhessenek az ember hű társaként!

Ismeretlen státuszú, azonosítóval nem rendelkező kutyák nagyobb létszámú elhelyezésére nincs lehetőségünk, gyepmesteri feladatok ellátására nem állunk szerződéses jogviszonyban egyetlen önkormányzattal sem! 

Az Alapítvány célja, tevékenysége, hatásköre

 Az Alapítvány fő célja:

• A felelős állattartás, valamint az állat- és természetvédelem fontosságának terjesztése, óvodák, iskolák és egyéb civil szervezetek részére állatvédelmi oktatások szervezése, felvilágosító munka végzése.
• Az állatok élethez való jogát hirdetni, felhívni a figyelmet, az állatok szeretetén alapuló állattartásnak a fontosságára.
• Az állatok gondozásával, tartásával, viselkedésükkel kapcsolatos tudnivalók átadása.
• A gazdátlan, utcán kóborló állatok számának csökkentése. (ivartalanítás és chippelés)

Az Alapítvány hosszú távú célkitűzése:

Az Alapítvány tervei között szerepel, hogy minél több városba, kistelepülésbe eljusson, helyi önkormányzatokkal együttműködve érje el célját és fejthesse ki tevékenységét. További tervei eléréséhez rendezvények, adománygyűjtések szervezése, továbbá országos rendezvényeken, fesztiválokon való megjelenés, gyűjtés szervezése céljából, illetve tevékenységei népszerűsítésére.

Az Alapítvány célja, hogy ne kizárólag Magyarországon, és a Kárpát-medencében, hanem ezeken kívüli területeken is megjelenjen, elsősorban Magyarországgal szomszédos országokban, kifejezett meghívásra pedig Európa és a többi kontinens nagyobb városaiban is.

Célunk továbbá létrehozni egy saját működtetésű európai színvonalú állatotthont, ahol a gazdátlan, megunt, bántalmazott állatok (elsősorban cicák és kutyák, később lovak és egyéb haszonállatok is) egészséges körülmények között rehabilitálódnak- esélyt kapva egy boldogabb életre.

Az Alapítvány tevékenysége, hatásköre:

• Kiemelten figyelemmel kísérni az állatok tartásával kapcsolatos emberi magatartásokat.
• A környező települések állatmenhelyeivel, kölcsönös segítségnyújtásról szóló együttműködések előmozdítása.
• Állatok bántalmazása, nem megfelelő tartása, valamint beteg állatok esetén megtenni az állatok érdekében a szükséges intézkedéseket.
• Fellépni az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt, az állami szervektől, önkormányzatoktól a megfelelő, és a hatáskörükbe tartozó intézkedések megtételét kérni az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvény alapján.
• Az ivartalanítás és a chipezés fontosságát széles körben tudatosítani.
• Örökbe adott állatok életkörülményeinek figyelemmel kísérése, rendszeres ellenőrzése.
• Segítséget nyújtani katasztrófa helyzetekben (pl. árvíz, vihar, baleset) az állatok mentésében.
• A szaporító telepek felkutatása, felszámolása.
• A rendelkezésre álló jogi kereteket kihasználva fellépni a bántalmazások, állatkínzások, és a kutyaviadalok ellen.
• Eb összeírás, nyilvántartás készítése során közreműködünk. (3 évente min. 1x kötelező)
• Állatszállítás térítés ellenében.
• Az állattartó üdülése, kórházi kezelése, vagy tartós távolléte esetén, térítés ellenében ellátjuk állatát, amennyiben az helyben megoldható.

Az Alapítvány tevékenysége az alábbi közfeladatokhoz kapcsolódik, jogszabályhely nevesítéssel:

1.      A természetvédelmi kultúra fejlesztése, a természet védelmével kapcsolatos ismeretek oktatása 1996. évi LIII. tv. a természet védelméről 64. § (1)

2.      Környezet és természetvédelem (a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CXXXIX. tv. 23. § (4) bekezdés 4.)

 ÁLLATTARTÁS = FELELŐSSÉG VÁLLALÁS

 

Velünk történt...

Történetünk 2016-ban kezdődött, ezért az elejétől meséljük el mi is történt nálunk az elmúlt évek során:

2016.06.25-n Önkéntes Szerződést kötöttünk Sz. Ramóna albertirsai lakossal, az alapítvány feladatainak ellátásában való aktív részvételi szándéka miatt.

2019:

2019-ben több, célirányos gyűjtést is kiírtunk tárgyi eszközök vásárlása céljából, mivel Albertirsán egyre több állattartással kapcsolatos probléma került felszínre, egyre több esetben kértek az alapítványtól segítséget. Év elején egy chipleolvasó megvásárlására, majd év vége fele 3 db kennel vásárlásához…

A tárgyi eszközöket önkéntesünk kapta meg használatra helyi állatvédelmi feladatok ellátásához. A kennelek kihelyzésének a feltétele volt az is, hogy csak és kizárólag nála lehetnek a kennelek! Önkéntesünk vállalta otthonában az elhelyezésre kerülő kutyák ellátását az alapítványhoz beérkező élelem adományokból, és az anyagi támogatásokból pedig szükség szerint az orvosi ellátásukat.

Év közben kisméretű szállítóboxokat, szállító táskákat, kutyaruhákat, és pórázokat-nyakörveket is kapott az alapítvány egy helyi üzlettől adományként, amit önkéntesünk át is vett. Erről nyilvános posztot tett közzé a saját profilján Sz. Ramóna, így értesült –utólag- az alapítvány is az adományról.

2020:

2020. március hónapban egy albertirsai aktivista közreműködésével az ott lévő kennelekhez kifutó kialakítása céljából a MKKP az alapítványnak kerítés elemeket, oszlopokat és kapukat adományozott. Ezt Sz. Ramónával és más helyi civil szervezet vezetőjével el is szállították 2020.03.20-n Sz. Ramóna lakóhelyére, és a közösségi oldalon közzétették. 2020.03.20-n fotókkal kiposztolta a MKKP is az adományozás tényét…

Ismét Facebook posztból értesültünk arról, hogy az alapítvány egy nagyobb értékű adományt kapott!

Természetesen felhívtam a figyelmét Sz. Ramónának, hogy az alapítvánnyal kapcsolatos ügyekben csak én (az alapítvány elnöke) vagyok jogosult bármilyen megbeszélésre, egyeztetésre, minden esetben hozzám kell irányítania ilyen esetben a másik felet!

A kennelekhez el is készültek a kifutók, amik nagy segítséget jelentettek a kutyák mozgási szükségleteik kielégítéséhez.

A MKKP és a PMÁ Alapítvány között Adományozási Szerződés jött létre, melyben egyértelműen rögzítve van, hogy az adomány kizárólagos tulajdonosa a PMÁ Alapítvány, és a vezetés dönt minden esetben arról, hogy hol és milyen céllal használjuk fel az adományt!

2020. tavaszán önkéntesünknek szállítóboxra volt szüksége, mivel az akkor nála lévő szállítóketrecünk neki már nem felelt meg …  Korábban úgy informált minket, hogy kaptunk összecsukható szállítóketrecet is adományként amit használt is, de mint később megtudtam, valóban volt egy plusz ketrec nála, de azt csak kölcsön kérte és vissza is kellett időközben adnia. ( A nem megfelelő tájékoztatás Sz. Ramóna részéről sajnos egyre több esetben és egyre sűrűbben előfordult az együttműködésünk ideje alatt…)

Gyűjtést írtunk ki szállítóbox vásárlására, amihez meg is kaptuk a támogatásokat, és 2 db boksz megvásárlására került sor. Önkéntesünk okozott is némi bonyodalmat a boxot beszerzésével kapcsolatban, mivel egyeztetés nélkül, saját döntése alapján ment el vásárolni.

Ismét felhívtam a figyelmét arra, hogy nem hozhat önálló döntéseket az alapítvány nevében, főleg olyat nem, ami anyagi vonzattal is jár. Ilyen kérdésekben (is) köteles előzetesen egyeztetni, és amennyiben jóváhagyom, és a teljes összeg a rendelkezésre áll, akkor lehet megvásárolni bármilyen tárgyi eszközt.

Sz. Ramóna időközben elköltözött Albertirsán belül. Arról tájékoztatott, hogy a három kennelből, ami nála van, csak kettő fér el ott ahova költözik, mert ott kisebb az udvar. Kértem, hogy akkor egyet áthozunk ide Monorra, az alapítvány székhelyére. Pár nap múlva üzenetben közölte, hogy nem adja ide az egyik kennelt, mert neki arra szüksége van és mégis meg tudja oldani az elhelyezését. Arról, hogy egy harmadik fél részére szállították el a kennelünket, és ott állították össze, csak hetekkel később szereztünk tudomást!

Ismét hozott egy olyan döntést, amihez nem járultunk hozzá, az alapítvány tulajdonában lévő kennelről rendelkezett előzetes egyeztetés nélkül.

Felhívtam a figyelmét arra, hogy a kennel vagy nála van, vagy itt Monoron! Azt a választ kaptam, hogy akinél elhelyezte, ideiglenes befogadóként segít, azért vitte oda a kennelünket… Kértem, hogy adja meg az elérhetőségét annak, akihez elvitte a kennelt, hogy Ideiglenes befogadói szerződést kössek vele, ha valóban vállalja ezt a feladatot szabályozott keretek között. Sz. Ramóna állítása szerint a „segítő” nem szeretne senkivel szerződést kötni, így velünk sem akar semmilyen megállapodást aláírni… A kerítéselemekből és oszlopokból is átvittek a befogadóhoz, és egy kapuval ellátott kifutót állítottak össze az ott lévő kennelhez.

Mi kizárólag lakossági támogatásból, önkéntesen ellátott feladatként tudtunk a helyi problémákra valamiféle megoldásokat keresni. Az alapítvány kapacitása Albertirsán korlátozott volt, hiszen csak 3 db kennelt vásároltunk ideiglenes elhelyezés céljából, így egy időben 3 kutya elhelyezésére adtam felhatalmazást. Amikor egy kennel felszabadult, akkor tudtunk befogadni Albertirsán egy újabb kutyát. Abban az esetben, ha valaki ideiglenes fogadott kutyát, akkor tudtunk többet is elhelyezni…

Több esetben kellett figyelmeztetni önkéntesünket arra, hogy Albertirsán nem ebrendészeti tevékenységet végzünk, vagyis nem tudjuk az összes kóbor állat problémáját megoldani hatósági háttér nélkül (begyűjteni és elhelyezni). Erre az önkormányzatnak érvényes szerződése van minden évben, és a feladat ellátásának díját egy évre előre ki is fizetik a szerződött partnerüknek! (Ezzel kapcsolatban 1,5 év alatt több alkalommal is egyeztettem a polgármesterrel, kértem a helyi állatvédelmi tevékenység támogatását, de a gyepmesteri tevékenység anyagi támogatása mellett döntöttek.)

A helyi feladatok ellátásához természetesen be kellett (volna) tartania a gondozásba vétellel járó adminisztrációs, és egyéb kötelezettségeket is (orvosi ellenőrzés, megfelelő elhelyezés/ellátás, örökbeadás feltételei…stb). Továbbá a pénztárbizonylat használatára vonatkozó szabályok szigorú betartása is kötelező volt számára is, pénzt nem vehetett át csak bizonylat ellenében! Valamint a nála lévő alapítvány nevére kiállított számlákkal, bizonylatokkal, egyéb dokumentációval havonta el kellett volna számolnia! Az elszámolás egy idő után egy hónapról 1,5-2 hónapra húzódott, mert „nem ért rá” eljönni és elszámolni, amikor ezt kértem. Sőt előfordult, hogy 3 hónapig is elhúzta, mert mindig volt valami „fontosabb dolga”.

Egy idő után már a kutyákról sem egyeztetett előzetesen, hanem utólag a nyilvános profilján közzétett posztokból láttuk, hogy van újabb kutya az alapítvány gondozásában, amire gyűjtést írt ki. Egyre gyakrabban kellett figyelmeztetni, hogy előzetes egyeztetés nélkül nem terhelheti újabb költségekkel az alapítványt. Sajnos egyszerűen nem akarta megérteni, hogy ha nem változtat ezen az önálló döntéshozási szokásain, akkor az alapítvány nem adja a nevét Albertirsán az állatvédelmi feladatokhoz, és nem végezheti ezt tovább, mint az „alapítvány képviseletében eljáró személy”.

2021:

2021. tavaszán arról tájékoztatott, hogy szeretne vásárolni egy tanyát és oda fog költözni, onnan folytatja tovább az állatvédelmi tevékenységét… Elmondtam neki, hogy amennyiben el is költözik egy külterületi tanyára, attól még az alapítvány kapacitása, anyagi lehetősége nem lesz nagyobb. 3 kennelnél többet nem fogunk biztosítani, akkor sem ha betartja a rá vonatkozó szabályokat és azokon a kereteken belül végzi a tevékenységét, amire már több esetben figyelmeztetni kellett.

2021. nyarán a közösségi oldaláról értesültünk, hogy haszonállatokat mentett, amire azonnal reagáltam is. Felhívtam a figyelmét arra, hogy amíg a neve összekapcsolódik az alapítvány nevével, addig ilyen tevékenységet a tudtunk nélkül nem végezhet, vagy külön válunk. Az általa „mentett” haszonállatok további sorsáról semmilyen információval nem rendelkezünk! Írásban tájékoztattam, hogy „át kell gondolni, hogyan tovább, mert így nem tud működni az irsai dolog…”

A válasza a következő volt: „Nem az alapítvány által lettek mentve és ne haragudj, de nem érdekel, hogy ki mibe köt bele, majd én elmagyarázom, ha kell. Az alapítvány neve nem merült fel semmilyen formában. Én civilként szerintem azt csinálok, amit akarok és tojok rá ki mit gondol és nagyon szívesen elmagyarázom bárkinek… tisztában vagyok vele, hogy ezt az alapítvány keretein belül nem tehetem. Ha valaki pattog, hát pattogjon, innentől kezdve meg tehetnek egy szívességet…” 

Nyomatékosan kértem, hogy adott határidőn belül jöjjön el, mert sürgősen át kell beszélni a továbbiakat. Ez nem sikerült részéről, mindig valami újabb indokkal állt elő… Többször indokolta a feladat ellátás során felmerülő hiányosságokat azzal, hogy „szét van esve, olyan zaklatott az élete…stb”

2021. július hóban elköltözött Albertirsáról és magával vitte a nála lévő tárgyi eszközöket és a dokumentumokat is. 1 db kennel továbbra is a „befogadónál” maradt. (szándékosan nem írom ki a befogadó nevét)

Az új tartózkodási helyéről nem tájékoztatott, előzetes információk alapján úgy tudtuk, hogy Ceglédbercelre költözik egy külterületi tanyára…  Amikor elköltözött nem volt nála alapítványi gondozásban lévő kutya, mivel korábban többször jeleztem neki, hogy addig nem fogadhat be, amíg nem rendezi az életét!

Költözését követően néhány nap múlva viszont ismét magához vett egy idős, rossz állapotban lévő kutyát Ceglédről. Facebook posztból értesültem a kutyáról, és azonnal gyűjtést is kellett indítani az orvosi ellátásához. Komoly egészségi problémái voltak, több vizsgálatra és műtétre volt szüksége ennek az idős kutyának. Itt volt az a pont, amikor eldöntöttük, hogy az együttműködést véglegesen megszüntetjük, hiszen folyamatosan megszegi a kötelezettségeit, és önálló döntéseket hoz súlyos anyagi kérdésekben, az alapítvány nevében.

 2021. augusztus 22-n végre sikerült eljutnia Monorra és elszámolnia, az akkor már több havi számlákkal, bizonylatokkal.

Mivel az idős, orvosi kezelés alatt álló kutya (Maci) nála volt, abban maradtunk, hogy a kezelések végéig lehet nála még bevételi bizonylat a szükséges költségek összegyűjtéséhez, viszont az utolsó orvosi számla kiegyenlítése után egyből el kell számolnia, és szeptember hónaptól nincs további együttműködés, az alapítvány nevében nem láthat el semmilyen állatvédelmi feladatot!

Azt a választ kaptam, hogy: „gondolta, hogy ezt akarom mondani, mert már többször szóltam” és azt is mondta, „Ő akkor is csinálni fogja a mentéseket Albertirsán civil magánszemélyként, ha mi vele nem akarunk együttműködni, mert neki ez az élete!”.

Felajánlottam, hogy ebben az esetben segítek egy olyan oldalt létrehozni, ahol tudja ezeket posztolni, ne a privát oldalát használja erre. (Sokszor figyelmezettem, hogy a rajta keresztül gondozásunkba került kutyák posztjait nem az alapítvány oldalára tette fel, hanem minden esetben a privát oldalát használta, mint egy önálló, civil állatmentő látszatát keltve)

Továbbá felajánlottam, hogy ha valóban ilyen tevékenységet akar folytatni civil magánszemélyként, akkor a végleges elszámoláskor az alapítvány tulajdonában lévő tárgyi eszközökről kap egy papírt, hogy határozatlan ideig ezeket használhatja, gyakorlatilag kölcsön kapja, amíg nem lesznek saját eszközei! Javasoltam, hogy jegyeztessen be majd egy alapítványt erre a célra, és segítek az okirat elkészítésében is ha szeretné. Valamint segítséget ajánlottam, hogyan tud magánszemélyként adományt gyűjteni, hiszen ennek is meg van a jogszabályi háttere…

Ezzel a megállapodással váltunk el 2021.08.22-n!

2021. szeptemberben a Maci kutya orvosi kezelése véget ért, felkerült örökbe fogadható státuszba, és vártam a végleges elszámolást. Maci költsége meghaladta a 300 ezer forintot!

2021.november-december hónapban több alkalommal üzenetben kértem Sz. Ramónát, hogy számoljon el, és a tárgyi eszközökről készítsük el a papírokat,amennyiben valóban végezni akar ilyen tevékenységet… A válasza először az volt, hogy nem tud eljönni, és  „fogalma sincs mikor ér majd rá”.  Majd ezután több alkalommal próbáltam vele kapcsolatba lépni, hiszen továbbra is tartozott az elszámolással! Telefont nem vette fel, Messenger és SMS üzenetre nem reagált!

Az albertirsai lakosságtól közben kaptuk az információkat, melyek szerint 2021. szeptember óta semmilyen állatvédelmi tevékenységet nem folytat Albertirsán, nem érhető el a helyiek számára!

2021. decemberben azzal a kérdéssel kerestek meg engem Albertirsáról, hogy miért van gyűjtés az alapítvány nevével Sz. Ramóna részére az „albertirsai kóborkák” számára? Ismét együtt dolgozunk-e, és ismét vannak-e kutyáink Albertirsán?

Így értesültünk arról, hogy 2021.11.05.-n egy helyi szépségszalon gyűjtést indított. Felvettem a kapcsolatot a szalon vezetőjével, akinek elmondtam, hogy nincs semmiféle ilyen tevékenység és megkérdeztem miért szerepel a nevünk a felhíváson… Azt a választ kaptam, hogy Sz. Ramónától kapta a képeket és a nevünket a gyűjtőposzthoz, de már véget ért a gyűjtés, és jelezte is a Ramónának, hogy menjen az adományokért.(Pénz és élelem). Később kaptam tájékoztatást, hogy többszöri megkeresésre sem vette át az adományokat. Így egy másik állatvéső szervezet részére átadta a szalon az összegyűlt adományokat.

Többszöri, üzenetben történő megkeresésemre sem számolt el 2021.12.31-ig! Tartózkodási helyéről információt nem adott később sem.

Megkeresésekre, posztok alatti megjelölésekre sokszor egyáltalán nem reagált, vagy „teltházra” hivatkozott, miközben nem volt nála új „mentett kutya” a saját kutyái mellett.

A kenneljeink és tárgyi eszközeink további használatának egyik feltétele az lett volna, hogy rendelkezésre áll továbbra is, ha segítséget kérnek tőle, illetve a végleges elszámolás Maci utolsó orvosi kezelését követően, aminek nem tett eleget 2021.12.31.-ig! A hiányzó számlákról másolatokat kellett beszerezni, hogy legalább azokat le tudjuk könyvelni.

2022:

2022.év elején megkeresett minket a „volt az ideiglenes befogadó” (nevet szándékosan nem írok továbbra sem) és jelezte, hogy 1 db kennel továbbra is nála van. „Tudja, hogy a kennel az alapítványé, így szeretné nekünk visszaadni, amikor majd el tudunk érte menni”. Jelezte, hogy nem vitte el Ramóna, ahogy azt korábban nekem mondta. Megbeszéltük, hogy később majd egyeztetünk az elszállítással kapcsolatban.

2022.03.29-n írt egy üzenetet Sz. Ramóna a „befogadónak”, melyben leírta, „hogy mivel a kennel nem az övé, így vissza kell adnia”… arra hivatkozott, hogy a kenneleket nagy részben „német támogatásból” vásároltuk, így a kennelt a „németeknek” vissza kell adnia, ami természetesen nem volt igaz, a kennelt nem kérték a támogatók és nem is kérhetnék!

Erről azonnal tájékoztatott a „befogadó”, és biztosított arról, hogy a kennelt nem adja át a Ramónának. Ezt megírta Ramónának is.

2022.05.04-n felszólítottam Szabó Ramónát, hogy a nála lévő alapítványi tulajdont 05.29-ig le kell adnia!

Erre gyorsan jött is a válasz, állítása szerint február 31-i! nagy szélben „megsemmisültek” a kennelek! Nincs semmi, amit vissza tudna adni, illetve nem is akar, hiszen állítása szerint minden az övé! Ezen kívül felsorolta személyes lelki sérelmeit is, és leírta azt is, hogy szándékosan nem adta le határidőre a kért bizonylatokat…!

Utólagosan olvastuk azt is, hogy a Macit 2022. márciusban örökbe adta, és milyen „szuper gazdit talált neki”. Ez a „szuper”gazdi egy 79 éves, mozgásában korlátozott személy volt, aki sírva kért 2022.májusban tőlem segítséget Maci miatt! Az idős hölgy 05.16-n segítséget kért Sz. Ramónától, hogy romló egészségi állapota miatt nem tudja Macit ellátni, vissza szerette volna adni. Sz. Ramóna a hölgynek azt írta, hogy nem tud segíteni elhelyezéssel, mert foglalt a kennel, miközben nekem folyamatosan azt állította, hogy „megsemmisült” a kennel. Kiderült, hogy a 2022.03.13-n Macit úgy adta örökbe, hogy a könyve csak 2022.03.11-n lett kiállítva az örökbefogadó nevére, de előtte kb fél évig a kutya oltást nem kapott, könyve nem volt, az alapítvány nevére nem is volt soha átírva!

Maci gazdája a segítségkérő levelére olyan minősíthetetlen hangnemű és stílusú kioktató választ kapott, hogy amikor átküldte a hölgy és elolvastam, komolyan szégyelltem magam! Nem győztem elnézést kérni, és próbáltam megoldást keresni a Maci számára. 3-4 nap múlva jelentkezett egy fiatalember, aki magához vette Macit a saját, szintén idős kutyája mellé. Az átíráskor derült ki, hogy Maci nem hogy az alapítvány nevén nem volt soha, de még az idős örökbefogadó nevén sem. Mindvégig a ceglédi tangazdaság nevén szerepelt, ahonnan Sz. Ramóna elhozta 2021. augusztus első napjaiban!

Sajnos nem ez volt az első és egyetlen olyan eset, ahol a korábbi örökbefogadó segítséget kért, és helyette kioktatást, elutasítást kapott. Majd nálam tettek panaszt, és próbáltuk orvosolni a kialakult helyzeteket…

Csoportokban, ahol posztok alatt megjelölték a nevét, több esetben olvastuk: „a Ramóna nem tud segíteni, mert teltház van nála”…  Állítása szerinti összetört kennelben hogy lehet „teltház”?

Időközben a befogadótól elszállítottuk a kennelünket, és a személyes beszélgetés alkalmával is kiderült néhány, korábbi „nem valós állítás” is…

A 2021.12.31-ig kért bizonylatokat 2022.05.26-n postán kaptuk meg, de nagyon hiányos dokumentációk érkeztek. 2022.06.03-n ismét írtam neki, hogy miért nem érkeztek meg a tárgyi eszközeink, miért nem adja le? Jeleztem neki, hogy „lépni fogunk” az ügyben, mivel nem tesz eleget hónapok óta a kötelezettségének.

2022.06.11-n még tettünk egy utolsó kísérletet a boxok és a leolvasó átvételére, valamint a kennelek és a kerítés elemek elszállításának egyeztetésére, és személyesen mentünk el Sz. Ramóna lakóhelyére, Ceglédre. Mivel sikerült végre a tartózkodási helyének, egy külterületi ingatlan pontos GPS adataihoz hozzájutnunk, így találtuk meg hova költözött egy évvel ezelőtt. Számítottunk arra is, hogy nem lesz otthon vagy nem áll velünk szóba, ezért egy előre megírt levelet is vittünk, amit ott hagytunk a kapuhoz betűzve. Másnap azonnal jött is válasz az ott hagyott levelünkre, mely szerint „nyugodtan jelentsem fel, semmi nincs nála, ami az alapítvány tulajdona”, megírta továbbá, hogy semmilyen tevékenységet nem végez! Majd 06.13-n még hosszan leírta ismét, hogy „minden az ő tulajdona”, a kerítés elemeket is ő kapta személyesen, semmi köze az alapítványnak hozzá, és erről be is tud majd egy papírt mutatni… érdeklődve vártuk, miután az adományozási szerződés egyértelműen igazolja az alapítvány tulajdonjogát! Leírta továbbá, hogy: „még egyszer oda ne menjünk, ahol lakik, mert nem kíváncsi ránk, találkozzunk a bíróságon!”

Írásban tájékoztattam arról, hogy amennyiben valóban történt volna bármilyen sérülés a kennelekben, arról azonnal tájékoztatnia kellett volna, a keletkezett kárról jegyzőkönyvet kellett volna készítenem fotókkal igazolva, és döntenem a javításról vagy selejtezésről. De ebben az esetben is meg kell őriznünk a sérült tárgyi eszközt addig, amíg az értéke le nem nullázódott volna. Addig nem dobhatjuk ki! Ez vonatkozik az állítása szerinti elromlott chipleolvasóra is, és az esetlegesen sérült szállítóboxokra is. Így ez az indok nem volt elfogadható!

Sz. Ramóna továbbra is ragaszkodott az állítólagos februári káreseményhez, de erről csak 05.04-n írt először, miután kértem a kennelek visszaszállítását! A kenneleket sem megnézni, sem elszállítani nem tudtuk, nem tette lehetővé azt sem, hogy meggyőződjünk az állapotukról.

A fentebb leírt előzmények is indokolták, hogy az együttműködést megszüntessük, az alapítvány megfelelő és átlátható működését ilyen magatartással ne veszélyeztesse.

Bárki, aki egy civil szervezettel együtt dolgozik, az együttműködést szerződésben rögzíteni kell. Az önkéntes az adott civil szervezetet képviseli, a rábízott feladatokat a szervezet meghatározott keretein belül, a vezető utasításinak megfelelően köteles végezni. Amennyiben ez nem így történik, akkor az együttműködést meg kell szüntetni. Ez történt a mi esetünkben is. Elég türelmesek voltunk, de amikor valaki ennyire visszaél a bizalommal, azt már nem tudjuk tolerálni!

Az önkéntes szerződés tartalmazza többek között:

• Önkéntes, az önkéntes jogviszonyának fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amely Fogadó szervezet jogos érdekeit sérti.
• Ilyen magatartásnak minősül:

• Fogadó szervezetről harmadik személy részére információk kiadása,
• a Fogadó szerezet profiljába tartozó tevékenységet saját nevében történő végzése,
• az önkéntes munkavégzés helyen kívül olyan magatartás tanúsítása, amely nem méltó a Fogadó szervezet önkénteseihez.

• Az Önkéntes köteles a Fogadó szervezet tulajdonát képező vagy használatban álló vagyontárgyakat az adott helyzetben általában elvárható legnagyobb gondosság mellett, rendeltetésének megfelelően használni, működtetni.

A rendelkezésre bocsátott eszközök biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződik, számára meghatározott karbantartást elvégzi. Ezen kötelezettségének gondatlanságból történő megszegése esetén megfelelő kártérítés, szándékos károkozás esetén a teljes kár megfizetésére kötelezhető.

• Szerződő felek bármelyike az önkéntes jogviszonyt rendkívüli felmondással is megszűntetheti, amennyiben a másik fél a jelen szerződésben írt bármely kötelezettségét megszegi és a kötelezettség megszegése szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásra vezethető vissza. Rendkívüli felmondás alapja lehet, ha bármely fél olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél számára a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.

Annak érdekében, hogy ne érezzék az albertirsai lakosok azt, hogy „cserbenhagyta” őket az alapítvány, az ÖPEA egyesülettel (Albertirsai Polgárőrség) korábban kötött együttműködésünk értelmében 2022.06.18-n átadtunk nekik egy új chipleolvasót és egy közepes méretű, összecsukható szállító ketrecet, mivel vállalták a chipolvasást lakossági kérésre!

2022.06.30-n vagyonelleni bűncselekmény miatt megtettük a feljelentést, és hatósági segítséget kértünk a tárgyi eszközeink felkutatásához! A nyomozó hatóság az általunk benyújtott számlák, dokumentumok alapján 902 ezer Ft értéket állapított meg a tárgyi eszközeinkre vonatkozóan.

2022.09.20-n d.u. Sz. Ramóna a saját facebook profilján közzétett egy nyilvános videót, mivel aznap d.e. személyesen meg kellett jelennie a rendőrségen meghallgatás céljából. Illetve 2 nappal korábban a tartózkodási helyén megjelentek a rendőrök, és lefoglalták a „megsemmisült” kenneleket, szállítóboxok egy részét, a kerítés elemeket és a chipleolvasót!

A nyilvános videó nem más, mint egy áldozati szerepet eljátszó előadás, amiben a korábbi támogatók érzéseire és befolyásolhatóságára igyekezett hatni!

De nézzük is meg a videóban elhangzott állításokat sorban:

• Sz. Ramóna a videót azzal kezdi, hogy azért csatlakozott az alapítványhoz, mert abban bízott, hogy így az állatvédelmi tevékenységben „többet érhet el”, vagyis a saját előbbre jutása volt a célja állítása szerint.

2016-ban, annak érdekében kötöttünk Önkéntes szerződést, hogy az albertirsai segítségre szoruló kutyáknak Sz. Ramóna közreműködésével tudjunk segíteni. Ramónának a szerződés adott felhatalmazást a feladat ellátásra, viszont minden esetben az alapítványt kellett képviselnie. A szerződés megkötése nélkül nem végezhetett volna semmilyen tevékenységet az alapítvány nevében, nem használhatta volna anyagi és élelem támogatás gyűjtéshez a nevünket, és célirányos gyűjtést sem írtunk volna ki tárgyi eszközökre, amiket nála helyeztünk el a feladat ellátáshoz… A videó elején kihangsúlyozza, hogy most is van nála 2 kiskutya, akiket a kennelek lefoglalása után fogadott be gyorsan, és használta a lefoglalt kennelt. Erről még nyilvános posztot is közzétett.

• Folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy neki adományoztak az emberek tárgyi eszközökre, neki vették az emberek ezeket az eszközöket.

A tárgyi eszközökre az alapítvány írt ki gyűjtést, az albertirsai feladat ellátása céljából. A kiírás nem arról szólt, hogy Sz. Ramónának szeretnénk vásárolni bármit is, hanem arról, hogy az eszközök Albertirsán lesznek használva, helyi segítség nyújtás céljából. Az önkéntes személye, aki ezeket használatra kapja lényegtelen, hiszen több önkéntes is lehetett volna és akkor többen használhatták volna ezeket. Nem Sz. Ramónának kértük a támogatást!

Továbbá azt a látszatott kelti a videóban, mintha még mindig albertirsai lakos lenne, hiszen sokan nem is tudták, hogy időközben elköltözött a városból.

• Elhangzik, hogy mi aláírattunk vele egy olyan papírt, amiben az áll, hogy ő bármilyen adományt kap, az nem az övé, hanem az alapítványé és neki azt át kell adnia…

Ilyen papír nem létezik! 

Önkéntes szerződése volt, amiben benne van, hogy az alapítványnak biztosítania kell a feladat ellátáshoz a szükséges eszközöket, ő pedig köteles ezeket megfelelően rendben tartani és anyagi felelősséggel tartozik, ha nem megfelelő használat miatt kár keletkezik:

• „A Fogadó szervezet köteles biztosítani a munkavégzéshez szükséges feltételeket, minden az önkéntes tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást és irányítást. „
• „Az Önkéntes felel az Önkéntes tevékenység során bizonyíthatóan általa okozott kárért, amennyiben a kárt az önkéntes felróható magatartása okozta. Az Önkéntes köteles a Fogadó szervezet tulajdonát képező vagy használatban álló vagyontárgyakat az adott helyzetben általában elvárható legnagyobb gondosság mellett, rendeltetésének megfelelően használni, működtetni. A rendelkezésre bocsátott eszközök biztonságos állapotáról a tőle elvárható módon meggyőződik, számára meghatározott karbantartást elvégzi. Ezen kötelezettségének gondatlanságból történő megszegése esetén megfelelő kártérítés, szándékos károkozás esetén a teljes kár megfizetésére kötelezhető. „

Minden olyan adomány, amit nyilvánosan közzétett az adományozó, hogy az alapítványnak adományozta, az nem a Sz. Ramóna ajándéka, még akkor sem ha személyesen ő vette át. Az az alapítvány tulajdona, és azzal el kell tudnia számolni. Ilyen volt a szállítóboxok és táskák adományozása, illetve a nagyértékű kerítéselemek adományozása az alapítvány részére. Mi csak és kizárólag olyan tárgyi eszközöket kértünk vissza, amiknek a tulajdonjoga egyértelműen igazolható!

• Sérelmezi, hogy bánja a „papírok” aláírását.
• Sérelmezi, hogy nem fogadhatott el semmit a saját nevében, csak az alapítvány nevében vehetett át pénz vagy egyéb adományt.
• Illetve sérelmezi, hogy megszüntettem vele az együttműködést, szerinte azzal az indokkal, hogy nem hozhat be az utcáról kóbor kutyát az alapítvány nevében… szerinte ez évekig rendben volt, így most nem érti miért nem felel meg nekem ez tovább.

Az önkéntes szerződéssel az alapítvány külsős munkatársaként az alapítványt kell képviselnie, a neve összekapcsolódik onnan kezdve az alapítvánnyal. Egyértelmű, hogy amíg az alapítvánnyal együttműködésben áll, minden, amit átvesz az állatvédelmi tevékenységhez, azt az alapítvány képviseletében teszi. Több alkalommal kellett már korábban is figyelmeztetni arra, hogy nem gyepmesteri tevékenységet végez az alapítvány, vagyis nem gyűjthet be minden kóbor állatot az utcáról, erre nincs kapacitásunk. Az alapítvány tevékenységi köre nem erre irányul. Ezzel pontosan tisztában volt az első pillanattól kezdve. A tevékenységét úgy végezhette, hogy mindenről egyeztetnie kell velem, ha kutyát hoz be az alapítvány gondozásába, arról előzetesen szintén egyeztetnie kell.

3 db kennel volt nála elhelyezve, ami azt jelenti, hogy ha üres kennel van, akkor mehet be a helyére másik kutya. Az alapítvány elsődleges feladata nem az utcán kóborló állatok begyűjtése, arra a feladatra a helyi önkormányzat szerződésben áll más „menhellyel”. Mi elsősorban sérült, bántalmazott, rossz körülmények között tartott kutyáknak biztosítunk orvosi ellátást, lehetőségeink szerint elhelyezést, és új otthont keresünk számukra. Rossz tartási körülményekkel kapcsolatos bejelentéseket fogadunk és ellenőrzünk. Továbbá szemléletformáló előadásokat tartunk gyerekeknek, ahova több alkalommal magammal vittem Ramónát is, hogy tanuljon.

Mivel ő minden kutyát hazavitt volna, annak ellenére, hogy nem volt elég hely hozzá, fokozatosan elfelejtett egyeztetni, és nem tájékoztatott előre, hanem utólag miután már „intézkedett” saját döntései alapján, akkor értesültem. A végén már facebook posztokból láttam, hogy újabb és újabb kutyánk van, akire már ki is írta a gyűjtést. Akár anyagit, akár élelem gyűjtést…

A feladat ellátásra vonatkozóan egyre többször úgy járt el, hogy a „mentés” az személyes érdeme, a saját profilján tette közzé, nem pedig az alapítvány oldalán, ahol kellett volna. Viszont amikor adományt kellett kérni, akkor azonnal az alapítvány neve került előtérbe, az „alapítvány védenceiről” volt szó.

A valódi indokok az együttműködés megszüntetésére a folyamatos szabálytalanságok voltak, nem pedig amit ő állít!

Az sem igaz, hogy a szerződést azonnal felbontottuk, mivel azon a napon még csak tájékoztattam, hogy következő hónaptól nem tudunk tovább együtt dolgozni.

Ezt akkor tudomásul vette, látszólag megértette és kérte, hogy akkor csináljuk meg minél előbb ezt a használati szerződést. Így váltunk el 2021.08.22-n. Ez után viszont úgy döntött, hogy megsértődik, és megszakította a kapcsolatot velünk, tárgyév végéig nem számolt el, számlákat és bizonylatok, nála lévő dokumentumokat nem adta le.

Ezek után semmi nem indokolta, hogy bármilyen további együttműködés vagy segítségnyújtás legyen az alapítvány részéről.

• Sérelmezi, hogy lefoglalták azokat a tárgyakat, amiket ahogy ő fogalmaz „ő kapott, az irsai emberektől adományként”, elmondja továbbá, hogy sérelmezi azt is, hogy állításunk szerint  „jogtalanul vannak nála a kennelek” hiszen ezeket ő kapta!
• Kijelenti a videóban is, hogy ő semmit nem akar nekünk visszaadni, hiszen ezek mindig is nála voltak, neki vették az emberek… „ide az én otthonomba, nekem szántátok…” Elmondja, hogy szerinte ez nem minket illett, minden őt illeti.
• Azt állítja, hogy folytatta az állatmentést, bár sokat nem hallottak róla… Ő mindig éjjel-nappal ment és segített.
• Többször nyomatékosan elmondja és sérelmezi, hogy feljelentést tett az alapítvány, így ő sajnos nem tud tovább állatokat menteni. Nevetségesnek tartja, hogy őt sikkasztónak nézik, és szerinte mi jogtalanul vádoltuk meg…

Kéri az emberek támogatását, mert neki most arra van szüksége…

A videóban többször kijelenti, hogy nem akar visszaadni semmit, szerinte minden őt illeti. Az üzenetváltások alkalmával mindig kioktató és nagyképű stílusban kommunikált, már amikor válaszra méltatott, hogy semmi közöm a nála lévő tárgyakhoz.

Lakossági visszajelzések alapján nem igaz, hogy bármilyen állatmentési tevékenységet végzett volna miután felmondtuk az együtt működést. Az hogy éjjel-nappal ment és segített, azért volt, mert polgárőrként is tevékenykedett egy ideig és éjjel sokszor vállalt szolgálatot.

Vagyonelleni bűncselekmény miatt kénytelenek voltunk feljelentést tenni, hiszen az alapítvány vagyonáért elnökként felelősséggel tartozom, és nem hagyott Sz. Ramóna más lehetőséget a korábbi együttműködés lezárására.

Folyamatosan a támogatóink eddigi bizalmára alapozva igyekszik maga mellé állítani az embereket, akiket nem valós információkkal befolyásol!

• Folyamatosan azt hangoztatja a videóban, hogy nem az alapítványnak adományoztak az emberek, hanem neki, miatta vettek mindent…

Nem érzi azt, hogy mi jogosan kérjük, sőt „követeljük” vissza ezeket az eszközöket, ami szerinte nem is minket illet…

• Elmondja továbbá, hogy szerinte ő az alapítványnak évente 1-2 millió Ft támogatást gyűjtött össze.
• Kitér az adó 1% gyűjtésre is, mely szerint azt is neki köszönhetjük, hogy évről évre emelkedett az összeg.

Állítása szerint több tonna élelmet gyűjtött nekünk és szállított le hozzánk az alapítványhoz.

• Véleménye szerint az alapítvány neki köszönheti, hogy felfejlődött, és mivel volt nézeteltérésünk, mi így állunk rajta bosszút, hogy feljelentettük és elvesszük tőle a tárgyi eszközöket…
• Úgy érzi elmondása szerint, hogy mi azért állunk rajta bosszút, mert nem úgy tett, ahogy mi azt kértük… és szerintünk ez nem felel meg az alapítvány szabályainak, ezért nem kívánunk vele dolgozni. Ez neki nem tetszett, ezt kijelenti. Ez számára nézeteltérés…

Majd azzal fejezi be, hogy amikor én felmondtam neki, akkor megegyeztünk szóban, hogy… (és itt van elvágva a videó a 14. percnél, mert itt beszélt volna a felajánlott segítségről a részünkről)

Hiába tájékoztatta a nyomozó is és az ügyvédje is, hogy ezek a tárgyi eszközök nem az ő tulajdona, a rendőrségen is azt mondogatta, hogy ő nem szeretne semmit visszaadni. A támogatók bizalmát is ezzel próbálja a videóban továbbra is megtartani, hogy folyamatosan azt hangoztatja, hogy neki vették, neki adták, miatta adományoztak stb.

Állítása szerint ő évente 1-2 millió Ft támogatást gyűjtött az alapítványnak!

Mivel célirányos minden adománygyűjtés, így külön kezeltem azokat a támogatásokat, amiket az albertirsai kutyákra adtak az emberek. Külön az alapítvány támogatására nem gyűjtöttünk Albertirsán, az irsai adományok pedig teljes egészében a helyi kutyák orvosi és élelem költségére fel is lettek használva. Szükség esetén még ki is kellett egészíteni.

2019-ben: 403.500 Ft támogatást fizettek be az emberek az irsai kutyák költségéhez (ebben benne vannak az örökbefogadási támogatások is)

2020-ban: 1.235.355 Ft támogatást fizettek be az emberek az irsai kutyák költségéhez (ebben benne vannak az örökbefogadási támogatások is)

2021-ben: 608.556 Ft támogatást fizettek be az emberek az irsai kutyák költségéhez (ebben benne vannak az örökbefogadási támogatások is)

(Állítása szerint ez az éves 1-2 milló Ft támogatás, amit ő „szerzett” az alapítványnak)

A pénzbeli támogatásra vonatkozó állítása sem felel meg a valóságnak!

Adó 1% támogatásunkra vonatkozó állításai:

2016-ban, amikor csatlakozott hozzánk, valóban 100 ezer Ft alatt volt a támogatásunk, hiszen akkor voltunk először jogosultak erre a támogatásra, így a nulláról indultunk.

2019-ben valóban összegyűjtött több támogatási nyomtatványt a munkahelyén, és miután a dolgozók csak aláírták a rendelkező nyilatkozatot, de feladni már nem akarták, így a Ramóna adta fel mindenki helyett a borítékokat. Viszont azt kértem tőle, hogy a postaköltségről kérjen számlát az alapítvány nevére és kifizetem neki az összeget, ne ő fizesse a dolgozók helyett! A következő havi elszámolásnál viszont azt mondta, hogy nem kért számlát a postán, mert ő ezzel támogatta az alapítványt. Akkor nem értem most miért sérelmezi ezt így utólag…

A következő években is emelkedett a kapott 1% támogatásunk, de kiemelkedőnek nem mondható 4-500 ezer Ft támogatás, ami egy év működési alapköltsége.

Az a kijelentés, hogy csak miatta lett évente több a támogatásunk, nem igazolható, hiszen volt amikor kevesebb volt mint előző évben.

 2022-ben viszont lényegesen magasabb támogatást kaptunk, pedig már egy éve nem dolgoztunk együtt, tehát nem neki köszönhetjük a kapott támogatást, mint ahogy ezt ő próbálja elhitetni az emberekkel. Pontosan tudjuk, hogy melyik cégek dolgozói ajánlották fel adójuk 1%-t most is.

Az alapítvány anyagi helyzetéről nem is adhatott volna ki semmiféle információt, hiszen ez a szerződésében rögzítve volt, és ennek a megszegése jogi következményekkel járhat:

• Önkéntes, az önkéntes jogviszonyának fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amely Fogadó szervezet jogos érdekeit sérti.

Ilyen magatartásnak minősül pl.:

• Fogadó szervezetről harmadik személy részére információk kiadása.

Élelem támogatás:

Állítása szerint több tonna (vagyis több ezer kg) élelem támogatást gyűjtött nekünk és szállította le az alapítvány székhelyére.

Ebből annyi igaz, hogy 2020-ban, amikor a Covid kezdődött, egy albertirsai aktivista kezdeményezésére gyűjtésbe kezdtek az ellenzéki pártok a menhelyek támogatása céljából. Így kaptunk mi is Monorra és Albertirsára fele-fele arányban konzerveket, tápokat, és szalámit. Illetve egy országgyűlési képviselő 30 ezer Ft támogatást utalt a számlánkra élelemre. Ebből konzerveket vettünk, és ezt is fele-fele arányban Monoron és Albertirsán használtuk fel.

Az alapítvány Monoron minden hónapban kap egy állateledel gyártó cégtől átlag 100 kg kutyaszalámit, ami éves szinten is 1,2 max. 1,5 tonna élelem, de az sem „több tonna”.

Felmerül a kérdés, hogy aki állítása szerint több tonna élelem adományt tud „szerezni”, miért írt ki havonta élelemgyűjtést a nála lévő néhány kutya ellátása miatt?

Sz. Ramóna kijelentése szerint neki köszönhetjük, hogy az alapítvány „felfeljődött”…

Ezt a kijelentést még nem sikerült értelmeznünk, ugyanis hónapokig még egy hozzászólást sem írhatott ki az alapítványi posztok alatt anélkül, hogy ne olvastam volna el mielőtt közzétesz bármit is. Értelmes, tárgyilagos tájékoztatást nem tudott adni, bejelentést is mindig én írtam meg helyette és úgy adta be a saját nevében… Állatvédelmi konferenciákra vittem magammal, hogy tanuljon, fejlődjön. Iskolai előadásokra vittem magammal, hogy szintén tanuljon, fejlődjön. Ezek után úgy érzi, hogy mi tanultunk tőle, általa „fejlődtünk fel”…?

Aki járt már nálunk, vagy fogadott tőlünk örökbe, pontosan tudja milyen színvonalon látjuk el a kutyáinkat, milyen körülményeket biztosítunk számukra és milyen kommunikációt folytatunk az emberekkel. Ezt a minőséget nem a Sz. Ramóna építette fel nekünk, viszont sokszor a hozzánk beérkező rávonatkozó panaszok az alapítvány jó hírét sértették, amit jeleztem is felé több esetben.

Jelenleg is a munkájának a hiányosságait próbálom rendbe hozni, 2-3 éves örökbeadásokról most derül ki, hogy nem íratta át az örökbefogadó nevére a kutyákat, az alapítvány nevén vannak rég örökbe adott kutyák… stb

Amikor a kenneleket ügyészségi határozattal elhoztuk, akkor annyit közölt, hogy „egyébként sok kutya nincs átíratva, az alapítvány nevén vannak most is”!  Elég baj ez, viszont ez is azt igazolja, hogy nem látta el a munkáját, úgy ahogy kellett volna, és nem véletlenül döntöttem a közös munka megszüntetése miatt.

A hiányzó boxról és szállító-táskákról annyit tudott flegmán mondani, hogy azért nincsenek meg, mert „megette a kutya!”

A videóban elismeri, hogy nem az alapítvány „szabályai” szerint járt el, amiért én szóltam és ez nem felelt meg az együttműködéshez. Pontosan így van, aki nem tartja be a szabályokat többszöri figyelmeztetés ellenére sem, azzal nem tudunk együtt dolgozni, hiszen kockáztatja az alapítvány szabályos működését.  Valamint saját tevékenységnek tüntette fel rendszeresen az ellátott feladatokat. Hangoztatja is saját szabálytalanságait! Neki ez nem több, mint nézeteltérés, és meg van sértődve miatta.

Az önkéntes szerződés erre vonatkozóan is rendelkezik:

„Szerződő felek bármelyike az önkéntes jogviszonyt rendkívüli felmondással is megszűntetheti, amennyiben a másik fél a jelen szerződésben írt bármely kötelezettségét megszegi és a kötelezettség megszegése szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásra vezethető vissza. Rendkívüli felmondás alapja lehet, ha bármely fél olyan magatartást tanúsít, amely a másik fél számára a jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi. „

„Önkéntes, az önkéntes jogviszonyának fennállása alatt nem tanúsíthat olyan magatartást, amely Fogadó szervezet jogos érdekeit sérti. Ilyen magatartásnak minősül:

• Fogadó szervezetről harmadik személy részére információk kiadása,
• a Fogadó szerezet profiljába tartozó tevékenységet saját nevében történő végzése,
• az önkéntes munkavégzés helyen kívül olyan magatartás tanúsítása, amely nem méltó a Fogadó szervezet önkénteseihez.”

Az az állítása sem igaz, hogy az utolsó személyes találkozáskor azonnal felbontottuk az önkéntes szerződést, hiszen ilyen felmondást nem is készítettem akkor még elő, így nem is történt meg a tényleges felmondás.

Az a következő elszámoláskor történt volna, és kapott volna egy másik megállapodást, amit aláírtunk volna a korábbi szerződés helyett.

A videó végéről levágta, amikor arról kellett volna beszélnie, hogy miről állapodtunk meg szóban az utolsó személyes találkozáskor: a felajánlott segítségről. Viszont akkor azonnal megdőlt volna az egész videó mondanivalója, ami neki nem kedvezett volna…

A videó tartalma véleményünk szerint az alapítvány hírnevét rontja, rossz színben tünteti fel, és tévedésben tartja a korábbi támogatókat. Mindezt személyes érdekből, sérelemből. Ebbe a lejáratásba még bekapcsolódott a legújabb barátja B. Péter is, akivel soha nem találkoztam, nem ismerjük egymást. Párkapcsolatba a mi együttműködésünk megszűnése után került Sz. Ramónával, tehát az előzményeket is csak elmondás alapján ismerheti.

Az információk viszont feltehetően egyoldalúak, mint ahogy a videó tartalma is ezt igazolja.

B. Péter rágalmazó kijelentéseket írt nyilvánosan az alapítványról és személyemre is különböző jelzőket használt. Nyilvánosan köcsög, tróger jelzőkkel illetett, „kussolásra” szólított fel, és valós tények ismerete nélkül félretájékoztatta a követőiket…

- A rendőrségi nyomozás lezárását követően a Ceglédi Ügyészség helyben hagyta a lefoglalás jogosságát, viszont a cselekményre vonatkozóan nem érezte úgy, hogy az bármiféle törvénybe ütközne! Ezt az indoklást sem a nyomozó hatóság sem az ügyvédünk nem értette, hiszen büntetőjogilag ez egy ellentmondás volt az ügyészi határozatban. Ügyvédünk panasszal élt a határozat ellen, de az ügyészség továbbra is úgy gondolta, hogy hiába volt jogtalanul visszatartva minden tulajdonunk, és elismerték a jogtalan birtoklást, mégsem történt semmi jogszabályba ütköző cselekedet! A tárgyi eszközök nagyobb részét visszakaptuk ügyészi határozattal, a hiányzó értékekről viszont nem fogadták el a kártérítési igényünket!

Az ügyészség szerint „életszerű” hogy a tárgyi eszközök elhasználódnak… Valóban elhasználódhatnak/sérülhetnek, de akkor a sérült eszközöket kell leadnia az önkéntesnek! Itt viszont nyomtalanul tűntek el eszközeink, amikből még egy műanyag morzsát sem tudott felmutatni! Na ez nem életszerű, főleg úgy hogy 1-2 éves eszközökről beszélünk.

- Figyelmen kívül hagyták a szerződésben foglalt kötelezettségek elmulasztását.

- A magánvádas eljárás lehetőségével nem kívántunk élni, nem szerettünk volna ennek az ügynek több időt és energiát szentelni!

A tanulság számunkra az, hogy itt ebben az országban sok mindent meg lehet csinálni… örüljünk, hogy egyáltalán vissza tudtuk szerezni a rendőrség segítségével a saját tulajdonunk egy részét!

Minden emberi kapcsolatból vagy nyerünk, vagy tanulunk: 

mi ebből tanultunk, és a későbbiekben senkinél nem helyezünk ki nagyobb értékű eszközöket!

Az albertirsai lakosság mindig nagyon segítőkész volt, aktívan segítette az elhelyezett mentett kutyák ellátását, az orvosi és élelem költségekhez is rendszeresen hozzájárultak. Ezt ezúton is köszönjük!

Köszönjük, hogy Ön is végig olvasta.

Mindenki döntse el maga, hogy az értékrendjében hova helyezi ezt a történetet…

Mi már megtettük, és lezártuk ezt a szakaszt az életünkben!

Sáfrány Ibolya - elnök